Művészet-e a cosplay?

A posztmodern korban élünk, melynek egyik legfontosabb aspektusa a modernitás dekonstrukciója volt. A posztmodern azonban úgy haladta meg a modernizmust, hogy annak narrativái helyére az értelmezések sokféleségének eszméjét állította. De korszaknak lehet-e nevezni egy időszakot, ami egy olyan eszmét tűzött a zászlajára, ami lényegéből fakadóan végül önmagát is dekonstruálja? Sokkal inkább illene rá az "átmeneti korszak" vagy a "zürzavaros időszak" megnevezés, ami után majd egy újabb egységes érvényű világmagyarázó elv kerül uralomra. Addig is azonban értelmeznünk kell a posztmodernt, hogy a lehetőségekhez mérten el tudjunk igazodni a mai világban.

A folyamatos dekonstrukció és relativizálás a művészeteket sem kímélte, és az átlagember számára talán ezen a területen a leginkább szembeötlő a hanyatlás. Egy műalkotásnak ugyanis két kritériumnak kell megfelelnie: érvényesnek és esztétikusnak kell lennie. A modernitás, ha nagyon merész akart lenni, már zárójelbe rakta az egyiket, de csakis az egyiket. (Lásd a performance art, ami nagyon sokszor az esztétika mellőzésével próbálta erőteljesebbé tenni az üzenetét, vagy az op-art, mely ugyan megfelel az esztétika szabályainak, de semmilyen üzenetet nem hordoz magában.) Ezzel szemben a posztmodern egyszerre kezdte ki a művészetek mindkét pillérjét. A posztmodern világunkban már bármi lehet művészet, elég ha egyetlen ember azt mondja a kérdéses dologra, hogy az művészet. Sőt, a posztmodern művészet tárgyára sokszor már alkotásként sem lehet hivatkozni, hiszen az nem feltétletül egy alkotó tevékenység eredményeként jön létre. (Vagy azt is mondhatjuk, hogy a posztmodern szerint bármi lehet alkotó tevékenység.) A helyzet visszásságát jól jellemzi a következő példa: Egy nyugat-európai múzeum egyik termében valaki elhagyott egy kesztyűt, a látogatók azonban nem mertek hozzányúlni, ugyanis azt hitték, az is egy művészi installáció.

Térjünk rá azonban a címben feltett kérdésre. A cosplay elsődleges célja egy virtuális karakter minél hitelesebb megszemélyesítése, így lényegét tekintve nem más, mint mimézis, tehát szigorú értelemben véve nem művészet. (És magam is így gondolom.) De mi a helyzet az esztétikával és az érvényességgel? Egy jó cosplay általában esztétikus, még ha a megszemélyesített karakter nem feltétlenül is az. Hogy értem ezt? A ruha részleteiben kidolgozott, és igényes munka végterméke, tehát szépen kivitelezett, azaz esztétikus, de maga a karakter cseppet sem az. (Egy zombi is lehet szép? Egy másik zombinak biztos...) Viszont lehet-e érvényes üzenete egy cosplaynek, ami egy meglévő - 2D-s vagy 3D-s - karakter puszta másolata? Egyátalán milyen üzenetet hordoz magában? A cosplay nem csak egy mimikri? Egy eszköz arra, hogy a viselője kitűnjön a szürke tömegből? Lehet-e több a cosplayezés, mint puszta esztétikai élmény? Milyen értéket képvisel egy nem létező karakter megszemélyesítése? Végső soron hol vannak a cosplay határai? A válaszokat a kommentszekcióban várjuk.

merida_by_blackfoxteam-dc1rb2s.jpg