Mémekről...

A képeink Facebookos statisztikáit nézegetve tisztán látszik, hogy a jól ismert karakterek cosplayes megszemélyesítéseit rendre sokkal többen kedvelik, mint egy eredeti karaktert, ami nem ismert, amivel máshol még nem találkoztak. De vajon csak és kizárólag az ismertség, vagy annak a hiánya állhat a háttérben? Részben.

Az internetnek köszönhetően ma már szinte mindenki ismeri Richard Dawkins elméletét a mémekről. Dawkins szerint a mémek olyan kulturális alapegységek, melyek a génekhez hasonlóan viselkednek, de utánzással "szaporodnak". Dawkins elméletét sokan vitatják, és én sem tartozom a követői közé, ugyanis szerintem a kulturális termékek terjedésénél másról van szó, mint amit állít.

Mondok egy példát. Vannak kulturális termékeket kibocsájtó központok, melyek pont a "végtermékeiknek" és/vagy a reklámnak köszönhetően lettek ismertek, így az emberek odafigyelnek rájuk. Kialakult ellátóláncuk van, amivel elérik a fogyasztóikat, ezért egy új produktum kibocsájtásakor könnyű dolguk van. A befogadók részéről folyamatosan fennáll egy természetes igény a szórakoztatásra, a kultúra fogyasztásra. A produktum vonzerejét pedig minősége mellett a közösségi élmény nagysága határozza meg. Minél többen néznek, hallgatnak valamit, annál inkább odafigyelünk rá, annál inkább kívánatossá válik számunkra. Nem csak azért szeretünk rádiót hallgatni, vagy tévét nézni, mert leveszi a választás terhét a vállunkról (bár a több tucat csatorna létével ez már lassan megszűnt), hanem azért is, mert tudjuk, hogy az adott pillanatban több ezer vagy akár millió ember is ugyan azt hallgatja vagy nézi, amit mi, vagyis egy közösségi élmény részesei vagyunk.

A közösségi élményekben való feloldódás az ember egyik legelemibb igénye. Ezért is van az, hogy egy ismeretlen forrásból jövő, még ismeretlen kulturális termék feldolgozása nem csak sokkal több energiát igényel, de a közösségi élmény is hiányzik belőle. Új dolgok felfedezése időt, energiát és nyitottságot kíván és magában hordozza azt a kockázatot is, hogy nem fog tetszeni, amit találunk, vagy ha mégis, egyedül maradunk az érzéseinkkel. Ennek ellenére mégis érdemes keresgélni, mert olyan gyöngyszemekre lelhetünk, amiket a népszerű csatornák nagy valószínűséggel soha nem juttatnak el hozzánk.

Ugyan így, az eredeti műveink megalkotása is sokszor több energiabefektetést kíván, és igen valószínű, hogy jóval kevesebbet hoz ismertségben és elismertségben, mint egy népszerű karakter reprodukciója. Azonban én mégis jobban kedvelem az ilyen fotózásokat, mert akik értékelni tudják, azok sokszor hűségesebb követőink lesznek, mint akik csak ugyan annak a cosplaynek a huszonakárhanyadik reinkarnációja miatt jöttek az oldalunkra.